Aurelius Coybel

Név: Aurelius Coybel
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: Jedi - Katona
Született: YE 22, Alderaan, Aldera
Elhalálozott: -
Frakció: Új Köztársaság

Belső jellemzés: Nyugodt ember vagyok, aki az esetek legnagyobb részében nem idéz elő konfliktust, valamint szereti a szavak erejével megoldani azt, ha már belekeveredik. Ettől függetlenül, szokásom kiállni a saját érdekeimért, tehát meg bírom magam védeni, legyen szó érvelésről vagy erőszakos nézeteltérésről. Könnyen szerzek barátokat, szövetségeseket, ugyanis a többi emberhez viszonylag hamar képes vagyok alkalmazkodni, azonban mély bizalmat nehezebben helyezek másokba. Próbálom mindig a helyes döntést kutatni, habár néha úgy érzem, az elhatározásaim meghaladják képességeimet. Szeretek filozofálni az élet működésén, a dolgok miértjén, s inkább vizsgálódok valami után, mielőtt elfogultan ítélkeznék a dolgok felett. Eszmék helyett inkább személyekhez vagyok hűséges. Értékelem a jó humort, a kellemes kicsapongást, a szórakozást, és a bájos hölgyek társaságát.

Külső jellemzés: A testmagasságom az átlagostól kicsivel több, testalkatom azonban az ilyen korban normális szinten mozog, ha fajtársaimhoz hasonlítom magamat. Sötétbarna hajjal és arcszőrzettel rendelkezem, ámbátor a borosta, szakáll, s a csupasz arc között mindig váltogatok, hangulatomtól függően. A szemeim kékek. Előnyben részesítem a kényelmes ruhákat, ezért leggyakrabban laza utcai viseletben közlekedek.

Előtörténet:
Az Alderaanra mindig is olyan otthonként tekintettem, amelynek nagy, tiszteletre méltó múltja volt. Már gyermekkoromban azt mesélték a szüleim, milyen is volt minden a régi időkben, mikor még a Köztársaság ellenfelei a Sith Birodalom kegyeltjei voltak, s a planétánk népessége két részre oszlott. A nemesek, a politikusok nézeteiket egymás ellen fordították, csatáztak, egymás életére törtek, ugyanis annyira érvényesíteni akarták saját elképzeléseiket, valamint támogatottjaikét. Persze, az én életem nem oly pompában vette kezdetét, mint mondjuk egy Aldera-i előkelőé. Az apám az Organa-ház palotaőrségének tagjaként szolgált, szabadidejében pedig meghibásodott siklókat javítgatott. Nem akadt problémánk a megélhetéssel, ezért édesanyám feladata csupán a háztartásra koncentrálódott. Sokat foglalkozhatott velem, kényeztethette egy szem kisfiát. Más famíliákban a szülők néha a droidokra bízták a gyermekekkel való foglalkozást, de az én édesanyám ezt sosem hagyta volna jóvá. Emlékszem, néha egész délelőttre kimentünk a város határába, ahol a szép, zöldellő mezőkön piknikeztünk, kergetőztünk. Figyeltük a madarakat, a nagy és kövér felhőket, amik komótosan vonultak át felettünk, a sziget partjait csapdosó hullámokat, a víz élőlényeit. Persze, néha hamar félbe kellett hagynunk a szórakozást, ugyanis az idő nem mindig engedte kint tartózkodást sokáig. A túlságosan zord időt sosem kedveltem, általában akadályként, a szórakozásom meggátlójaként tekintettem rá. Természetesen, ez csupán gyermeki fejjel fordult elő így, utána rájöttem, a hidegek milliószor veszélyesebb hatásai is lehetnek az emberre. Mi izgat leginkább egy kisfiút, aki izgalmakra vágyik, s szólítják a kalandok? Egyértelműen az űr, az utazás, a hatalmas világ megismerése, felfedezése. A javítóba hozatott siklók tulajdonosait hosszú percekig faggattam arról, hogyan is sikerült nekik kárt okozni a járműveikben? Egyesek vad állításokat bizonygattak, ezekre édesapám leginkább legyintésekkel felelt, ellentétben velem, kit totálisan magukkal ragadtak a leglehetetlenebb történetek is. A kedvenceimnek az űrpilóták bizonyultak, noha ők eléggé ritkán adtak oly „kis” szakértelmű szervizre, mint amit az öregem tudott biztosítani. Jó évnek számított, amennyiben ilyenekből egy-kettő megjelent, azok is a faterom szegről-végről szalajtott cimborái voltak. Az iskolában egyre inkább erősödött bennem a vágy, hogy a tanulmányaimat majd a pilóta szakma irányába folytassam. A bolygónk gazdagnak számított művészekben, s rengeteg gyermekkori ismerősöm már akkor elhatározta, belőle válik majd a legjobb festő, szobrász, valamint hasonló kiemelkedő egyéniségek. Hidegen hagyott a dolog. Ebből kifolyólag, nem mentem el a galaxis szerte híres egyetemünkre, inkább a Pilóta Akadémiát látogattam meg, amikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet. Ekkor kerültem először komolyabb kapcsolatba a Birodalommal, ugyanis ők előszeretettel toboroztak a csoporttársaim közül leendő vadászpilótákat. Sok helyen üzemeltettek pilótaképző szerveket, például a Birodalmi Flotta Akadémián a Prefsbelt IV-en, vagy a csillagrombolóik némelyikén. Rengetegen bedőltek a csábításaiknak, a hírnév üldözésének, a dicsőség keresésének. Én úgy voltam vele, inkább nem kívánom fölöslegesen szétrobbantatni a hátsómat, holmi jelentéktelen felkelő sejtekkel, netán banditákkal és kalózokkal hadakozva. A repülési engedélyem megszerzését követően, azon nyomban beadtam a jelentkezésemet egy diplomáciai űrhajóra. Alig kellett pár hónapot várnom, felvételt nyertem egy vadi új, CR90-es korvett fedélzetére, ahol elsődleges pilótaként tevékenykedhettem. A hajó az egyik képviselőé volt, ezért sokszor megjártam a Birodalom fővárosbolygóját, Coruscant-ot. Habár, később kiderült, hogy a nevezetes politikus, kinek a korvettjén töltöttem mindennapjaimat, jól ismerte apámat a múltban, s mikor megtudta ki vagyok, közben járt egy kicsit, így jó állásra tehettem szert oly fiatalon. A fickó neve Jax Antilles volt, s nem nagyon szimpatizált a birodalmiakkal. Otthon úgy tartották, benne van a keze valamiféle lázadásban, ezért megfigyelés alatt tartják, a személyzetébe pedig kémeket szivárogtattak be a birodalmiak. Mindenesetre én tudtam, valamint nagy valószínűleg ő is sejthette, miszerint hűséges maradtam hozzá, a magam részéről. Egyébként sem kedveltem soha még a spicliket sem. Noha, túl sok bizalmas információról amúgy sem tájékoztatott, egészen addig a bizonyos napig. Jól emlékszem rá, ahogyan könnyekkel teli szemmel jött oda hozzám Jax, miközben az egyik Coruscant-i állomáson tankoltam a CR90-est.
- Coybel kapitány... Szörnyű híreim vannak. Tudnia kell az igazat!
- Mégis miről beszél, Jax?- érdeklődtem, olyan összevisszának tűntek a szavai, mintha megzavarodott volna.
- Az otthonunk... Az Alderaan... Vége van.
- Vége? Hogyan kell ezt érteni?
- Elpusztult. A Birodalom elpusztította. A Halálcsillag egy szuper fegyverével.
- Ez lehetetlen. Ez képtelenség!- mondtam, majd hirtelen szörnyű érzés kerített hatalmába, s szédülni kezdtem. Valami legbelül azt súgta, minden egyes szó igaz, amiket Antilles mondott.
- Megbízom Önben, kapitány. Ezért el kell vinnie engem a Yavin 4-re, ahol a lázadó sejtek gyülekeznek. Ha sikerült megszerezniük a Halálcsillag titkos tervrajzait, akkor nem kell többé tétlenül néznünk az elnyomást és visszavághatunk. Mit szól, Coybel? Jöjjön velem! A családjáért, a szeretteiért. Segítsen megtörni a rabláncot, mely annyi ideje szorítja már galaxisunkat!- biztatott, miközben erősen megszorította a vállamat jobb kezével. Nehéz döntés elé állított, hisz ebben az esetben a helyes döntés meghozása igencsak bonyolultnak tűnt. Talán a bosszúvágy, a hév is közrejátszott, viszont rábólintottam. Mikorra a Yavin 4-hez értünk, Jax bejött a pilótafülkébe, hogy eligazítson a másodpilótámat, Jon Cassel-t, s engem.
- Rendben van fiúk, közlök magukkal egy frekvenciát, aminek segítségével kapcsolatba léphetnek a holdon lévő lázadó bázissal.
Ebben a pillanatban Jon felugrott a székéből, majd előkapott egy sugárvetőt.
- Jax Antilles, Aurelius Coybel! A Galaktikus Birodalom nevében le vannak tartóztatva!
Ő volt hát a kém, akiről beszéltek. Mindketten nagyon meglepődtünk. Jon közölte, csupán egyikünket kell életben hagynia, ezért engem megpróbált megölni. Azonban, mielőtt meghúzta volna a ravaszt, kinyújtottam felé a kezemet ösztönösen, a következő percben pedig már az én markomban volt a pisztoly.
- Coybel, te szemétláda! Mi a fenét műveltél?!- rivallt rám Jon, bár én ugyanúgy tanácstalanul álltam az ügy felett. Mindenesetre kábításra állítottam a fegyvert, amivel kiütöttem a nyeregből Casselt, aztán átadtuk a bolygón a helyieknek. Kifaggatták birodalmi információk terén, eztán hűvösre tették. Kiderült, a Halálcsillagot elpusztították a Lázadó Szövetség erői. Menekülnünk kellett a Yavin 4-ről, és innentől hosszas harc vette kezdetét, melyből bőségesen kivettem a részemet. Pilótaként a Zsivány Osztagba kerültem, harcoltam a Gerrard V-nél, a Taloraan-nál, a Sullust-on, a Hoth-i ütközetben is. Nem sokkal később, egy új gépet kellett szereznem, s az új A-szárnyúakat bámultam. Odamentem az egyik szerelőhöz, majd megérdeklődtem, mit tudnak a kicsikék.
- Ha jól tudod kezelni cimbora, akkor ezzel a csöppséggel jó pár TIE-t hátsóba billenthetsz. Két Brostel RG-9-es lézerágyú, amiket 360°-ban mozgathatsz, két Dymek HM-6-os torpedóvető, külön-külön hat töltettel felszerelve. Titánium az egész gép.- sorolta, miközben egy energiacellát vakarászott a szerszámával, s nagy sóhatás közben letörölte az izzadságot a piszkos arcáról.
- De nincs benne astromech droid.- kétkedtem.
- Minek? Gyors, mint a veszett fene. Vidd el egy körre haver, meglátod magad is!
- Végül is, miért ne?- kérdeztem, miközben megvontam a vállamat. Az első repülés után rájöttem, az A-szárnyú lesz az a vadász, mellyel a továbbiakban meg szeretném vívni a TIE űrhajókkal folytatott csatát. Habár, sokan szidalmazták az apróbb termetű elfogóvadászokat, én jól tudtam vele érvényesülni, s szerencsére egyetlen alkalommal sem pörköltek úgy alám, hogy ottmaradtam volna. Az utolsó ütközet, melyet megvívtunk, az Endor holdja fölött zajlott. Rengeteg jó pilótánkat érte el a vég, azonban az Executor elpusztításával, valamint a második Halálcsillag megsemmisítésével, a Császár hatalma szintén megdőlt. A Galaktikus Birodalom "dicső" napjai leáldoztak. Luke Skywalker, kit az Új Köztársaság hőseként emlegettek, egy alkalommal személyesen tett látogatást nálam.
- Miben lehetek a segítségére, parancsnok?- érdeklődtem.
- Szólíts Lukenak, Aurelius!
- Öhm, rendben van... Luke. Szóval, mit tehetek érted?
- Talán furcsán hangzik majd amit mondok, de érzek benned valamit, egy adottságot. Gondolom, hallottál már az Erőről és a Jedi lovagokról?
- Persze. Én is ezeken a meséken nőttem fel. Úgy értesültem, te jó úton haladsz az örökségük ápolásában. Büszke voltam, amiért az oldaladon harcolhattam. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról.
- Mi lenne, ha azt mondanám, belőled is Jedi válhat?
- Nos, először valószínűleg kinevetnélek.- vigyorogtam, ám Luke arca ugyanolyan rezdületlen maradt. - Komolyan beszélsz?
- Igen. Megvan benned az Erő. Megtaníthatlak téged a használatára, viszont nagyon kemény munka lesz képzett Jedivé válnod. Elég kitartónak érzed magad?
- Megteszek minden tőlem telhetőt.
- Kezdetnek ennyi elég lesz.
Úgy tűnt, az életem ismét gyökeresen meg fog változni. Sokat tanultam Skywalker-től azzal kapcsolatban, mit jelent önmagában, amennyiben valaki Jedi. Kemény fizikai és mentális edzésben részesített, a tudásom, valamint tehetségem szerint igyekeztem legjobb formámat nyújtani a kezdetleges kiképzésben. Mivel dolga akadt, félbe kellett hagynia a tanításomat, majd egy Vince Oran-Kin nevű férfi keresésére bocsátott, ki állítólag maga is erős volt az Erőben. Utamat tehát az Eshan bolygó felé vettem.

// Remélem lehetséges, hogy Vincetől megtanuljak néhány dolgot az Erővel kapcsolatban, megemlítettem neki a dolgot privátban, s Ő nem ellenkezett. Ezúton engedélyt kérnék rá, amennyiben nem gond. //

Szia!

Elolvastam a leírásokat és mivel nem találtam bennük hibát, így elfogadom azt. Irány adatlapot készíteni, aztán pedig játszani!

Amikor az Erő-rendszert csináltam, akkor bevallom egészen megfeledkeztem a JK-JK tanulásról, de most kiegészítettem, mostantól ez is megtalálható az Erő-használók, erőpontok, tanulási pontok témában. 

Northan írta:Más JK-tól való tanulás:

Lehetőség van más JK-tól (játékos karaktertől) is tanulni. Ám ennek megvannak a maga feltételei:

- ha más JK-tól szeretnél tanulni, alap feltétel, hogy a "Mester" (tehát aki tanítani szeretne) ismerje már az adott képességet

- a "Tanítvány"-nak legalább annyi tanulási pontjának (tp) kell lennie, mint ahányba kerül a tanulandó képesség - mintha ő maga tanulná

- azonban ilyesfajta tanulással NEM kell levonni a tanulási pontot, amikor a "Tanítvány" megtaulja - elég, ha csak van annyi tp-je

- ha a "Tanítvány" már megtanulta a képességet, és használni szeretné, abban az esetben ugyanúgy le kell vonni a kapott fáradtságpontot, mivel attól kezdve, hogy megtanulta a "Mester"-től, ugyanolyan tanult képességnek számít, mint ha maga tanulta volna.

- ha más JK-tól szeretnél tanulni, minden esetben IC fórumon ki kell játszani a tanulást (nem kell oldalakat írni róla, viszont értelmes IC időt kell rá szánni; nem elég, ha harc közben azt mondani, hogy "megtanítom neki" és ezzel letudni)