Hírek & újdonságok
• 10 bolygó van jelenleg csak megnyitva, a többi le lett zárva
• birodalmi rangok
Belépés
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (24 fő) Hétf. Aug. 15, 2022 3:28 am-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Réges-régen...by Northan Kedd Júl. 31, 2018 11:19 pm
» Általános csevegő
by Jaden Knight Vas. Feb. 19, 2017 2:29 pm
» Eshan City (főváros)
by Vince Oran-Kin Szer. Ápr. 13, 2016 5:41 pm
» Karbonitfagyasztó
by Northan Szer. Márc. 30, 2016 5:27 pm
» [Kidolgozás alatt] Shistavanen
by Northan Csüt. Márc. 24, 2016 3:04 pm
» [Új] Seloniai
by Northan Csüt. Márc. 24, 2016 3:03 pm
» Zhel Enygh
by Zhel Enygh Vas. Márc. 20, 2016 9:02 pm
» Zhel Enygh
by Northan Vas. Márc. 20, 2016 8:22 pm
Top posting users this month
No user |
Statistics
Összesen 19 regisztrált felhasználónk van.Legújabb felhasználó: Ruzuzu
Jelenleg összesen 581 hozzászólás olvasható. in 476 subjects
Zhel Enygh
2 posters
Star Wars FRPG - Az online fórumos szerepjáték :: Karakterek :: Előtörténetek :: Elfogadott előtörténetek
1 / 1 oldal
Zhel Enygh
Név: Zhel Enygh
Nem: Férfi
Faj: Ember/Mandaloriai
Kaszt: Katona
Született: YE 24
Elhalálozott:[/b] -
Frakció: Új Köztársaság
Belső jellemzés:
Olykor-olykor eléggé szentimentálisnak lehet mondani, igazi álmodozó vagyok, s gyakran szeretek visszaemlékezni a múltra. A régi szép idők gondolata számomra igencsak természetesnek mondható. Gyakran felidézem őket egy jó beszélgetés mellett, vagy hogyha valami nosztalgiát keltő tárgyra bukkanok. A múlt árnyéka számomra mindig feldereng. Leginkább a barátaim közelében szeretek elmerengeni, bár annyira nem sok van belőlük. Nem mintha gondom lenne az ismerkedéssel, csak nekem sok idő kell, hogy megbízhassak valakiben. Sokat jelent ugyanakkor nálam a rokonszenv és az ellenszenv, így ha valaki ellenszenves attól elzárkózok. A lelkem titkait is, valamint érzéseimet csakis azokkal osztom meg akik arra érdemesek. Sok időbe tel valakinek a bizalmamba férkőznie. Habár mondhatni jó pár haverra is szert tettem, ám őket nem engedem magamhoz olyan közel. Néha sokan ezért érzéketlennek, netán mogorvának hisznek. A legtöbb embernek, még ha nem is ismerősöm alapból szeretek segíteni. Azt viszont ki nem állhatom, ha valaki kihasználja nagylelkűségemet. A nőket teljesen egyenrangúnak tekintem a férfiakkal, ez pedig a mandaloriaknál teljesen természetes. Sokszor szeszélyes a természetem, amit kiismerni igen nagy feladat. Egyik pillanatról a másikra jó kedvemet, felválthatja a düh. Még egy negatív tulajdonságom a gőg. Gyakran gondolom magam tökéletesnek, mégis hogyha kérdik ezt tagadom, mindemellett szerénységgel leplezem azt. A saját elképzeléseimet eszerint kezelem, így ideáljaimmal senki sem szállhat szembe. Intuitív személyiségem miatt gyakran hagyatkozok megérzéseimre. Főként akkor, ha a tapasztalataim nem segítenek a bizonyos ügyekben. Megfontolt emberként, mindig szeretek a jól kitaposott úton haladni. Ambícióra hajlamos vagyok, mégse tudom elviselni a változásokat.
Külső jellemzés:
Körülbelül 185 cm a magasságom, ami igencsak átlagosnak mondható. A súlyom megközelítőleg 95 és 100 között ingázik. Ezért is kissé robosztus a testalkatom. Az emberek közt kreolbőrűnek számítok, azonban azon belül is a világosabb árnyalatúba lehetne csoportosítani. Arccsontom nem igazán markáns, így a fejem teljesen oválisnak hat. Az orromban piszének mondható, illetve az orrnyergemnél sincs semmi jelentős eltérés. A szemeim mogyoróbarna színt tükrözik vissza, ami a zöld és a barnaszínek keveredéséből jön létre. Néha sárgának is mondható bár, az függ a fényviszonyoktól. A látószervem mellett néhány szarkaláb is megmutatkozik, amely életkoromról árulkodik. Hajamat mindig rövidre vágatom, s hátra vagy oldalra fésülöm. Amúgy a frizurám barna színben pompázik. Általában borostás az arcom, nagyon ritkán szoktam arcszőrzetemet teljesen leborotválni. Egyetlen érdekesebb dolog az arcomon nem természetesen keletkezett, az pedig a szemhéjamnál lévő vágásnak a forradása. Az idegenek ezt veszik észre rajtam először, persze csak ha látják az arcomat. Ugyanis általában a mandaloriai páncélomat viselem, amely az igazság fekete színével lett megfestve.
Előtörténet:
Szavazás a jövőről
A világűr sötétjében, miközben minden oly zavartnak tűnt, egy új hatalom látszott felemelkedni. Hamarosan egész galaxisokat hódított meg hol puszta szóval, hol pedig véres háború révén. Senki sem volt biztonságban. Még a hatalmas Mandalort is elérte ez a fertőzés, melyet úgy hívtak Galaktikus Birodalom. Nem volt szokása ennek a véres múlttal rendelkező népnek behódolni, de azóta sok év eltelt. A lakosok túlságosan is elpuhultak, meg jó pár Köztársaságtól tanult bürokratikus marhaságban hittek. A mandalori klánok összegyűltek. Megannyi régmúltú családot láttam ott aznap, mint a Fett, a Skirata, az Ordo, a Bralor és még estig sorolhatnám őket. Mindegyikükön látszott a gondterheltség, hiszen számolni kellett azon következményekkel is, hogyha nem engedelmeskedünk a Birodalom úgy is erővel veszi el, ami a miénk.
- Nem engedhetünk ezeknek a férgeknek! Én nem fogom egy álnok kígyónak és az ő agyatlan katonáinak a adósa lenni! - szólalt fel a tőlem balra lévő veterán férfi. Megannyi lézer marta lyuk sorakozott a páncélján, bal vállvédőjén már a Balor feleségjelzés épphogy csak kivehető volt.
- Én is inkább független szeretnék lenni, azonban nem küzdhetünk egy egész galaxis ellen Zidrogg. Még addig kell velük tárgyalni, míg minden felajánlásuk áll. - jegyeztem meg egy fiatalabb férfi, ki sisakját a kezei közt szorongatta. Körülbelül húsz harminc év közöttinek tűnt. Arcán némi borosta volt, de talán anélkül még fiatalabbnak tudnám titulálni.
- És mi biztosítja, miszerint betartják a szavukat!? - érdeklődött valaki, ám őt nem vettem észre a tömegben.
- Inkább mutassuk meg nekik mire képes a Mandalor. Talán pár rendszer hírt szerezve bátorságunkról szintén fellázad! - adott hangot eszméinek apám is, bár ő jelentéktelen ősök sarja volt, mégis a mandaloriak között nincs előítélet. Az ő szava is ugyanannyit ért, mintha csak egy Fett szólalt volna fel.
- Na persze de az mennyi idő?! Talán mire valaki is észbe kap, s egy több rendszert összefoglaló lázadás megsemmisíti őket, addigra mindenkit lemészárolnak Mandaloron! A népünkről pedig csak egy mellékjegyzet említi meg, a letűnt korok barbárai közt. - emelte fel hangját Njiosuu Wook, mire fel elharapóztak a dolgok. A tömeg értelmetlen, sorrendet nem ismerő vitába kezdett.
- A mandalori eszme attól még élni fog!
- Ugye nem hiszitek, hogy ez a porfészek nekik annyit számít!?
- Talán menjen a Vynron család és tegye is le a Birodalmi esküt!
- Csendet! Eleget vitatkoztunk... inkább szavazzunk. - kiáltott fel egy tiszteletet parancsoló hang. A teremben lévő összes férfi és nő elhalkult azon nyomban.
- Ő ki apám? - érdeklődtem öregemtől, ki leguggolt az én szintemre.
- Ő itt fiam Kal Skirata. Ő is mint Jango Fett a klónok kiképzésében szerepelt. - ismertette őt számomra szülőapám.
- Én még csak annyit teszek hozzá uraim, hogy a Birodalommal való összes üzlet felesleges. Én ismertem Palpatinet. Manipulatív személy, ki nem csinál semmi átmeneti dolgot az életben. - gördültek le a nehéz szavak Kal nyelvéről, mialatt a szavazás folyt.
- Ugye nem hagyjuk, hogy ezé a zsarnoké legyen a bolygónk...ugye apám? - érdeklődtem a családfőmtől. Ő persze csak bizalom gerjesztő mosollyal reagált, mégis rögtön letűnt az arcáról minden boldogság, mikor az eredményt felolvasták. A föld kiadásáról döntöttek a Birodalom javára. Én is zavartan feküdtem aznap ágyba, hisz nem értettem semmit. Egész életemben a hazaszeretetről, na meg a kultúránk fontosságára tanítottak. Most pedig a klánok vezetői, a számomra eddig legbölcsebb, mitöbb bátrabb emberek engednek egy diktatórikus rendfenntartói eszme javára. Úgy véltem most a mi generációnkon van a sor, hogy megmutassuk a réginek a helyes utat.
Könyörtelen feladat
Apám halála óta lassan négy év telhetett el. Ő még az első ellenálláshoz csatlakozott a Halál Őrséghez, amely radikális nézetei miatt a Birodalom beérkezésével azonnal akcióba lendült. Még én se tudtam, miszerint a családfőmnek köze van a Halál Őrséghez. Sohasem szerette őket, de nem hagyta nyugodni a gondolat, miképp a bolygóját mások irányítsák. Én egy sokkal felkészültebb, amellett szervezettebb csoportnak a részévé váltam. Itthon csak Mandalori Védelmezőknek neveztük magunkat. Olyanok voltunk, mint valami gerilla osztag. Megpróbáltunk nem szemtől szembeni harcra törekedni. Inkább apróbb rajtaütésekkel bomlasztottuk a Birodalom pillérjeit. Azok a semmirekellők megérdemelték a bosszúszomjunkat. Rengeteg mandalorit hurcoltak el rabszolgának, s bányáinkat is kifosztották. Ezt nem lehetett tovább tétlenül tűrni. Sok olyan arcot látok mára csapatunkban, kik aznap a diktatúra mellett tették le a voksukat, azonban ez már nem számít. A csapatunk vezére Fenn Shysa, aki fiatal kora ellenére igazán bátor, valamint jó vezér.
- A csapatoknak itt kell lecsapni, ti elálljátok az utat elől és hátul két felfegyverzett siklóval. Addig a többiek megtámadják a konvoj közepén lévő fegyverszállítót. Rést üttök a páncélján, berepültök, s kihoztok mindent. Az akciót te vezeted Zhel. - mutatta be a tervet Shysa, mégis teljesen meglepődtem, mikor az akció vezetőjének engem jelölt ki.
- Na, de vezérem. Biztos készen állok ön szerint? - érdeklődtem kétségekkel arcomon, mivel nem tudtam leplezni érzelmeimet ilyen drámai helyzetekben.
- Ugyan haver... én bízok a képességeidben. - mondta el Shysa, aztán vállamra tette a kezét, s elballagott. Az embereket kiválasztottam a feladatra, aztán útra keltünk. Helyettesemnek Igezri Zookot választottam. A lánnyal már nem egyszer kisegítettük egymást a bajból. Persze érzéseket is tápláltam iránta, csakhogy őt már eljegyezték. Én pedig nem akartam megsérteni a kódexekben foglaltakat.
- Úgy látom ma is meg kell mentselek. Már megint elmerengtél, mint szoktál Zhel. - figyelmeztetett a segédem, de csak barátilag csipkelődött velem.
- Na és elfelejtetted, már mi volt a Csontok ösvényén? - kérdeztem vissza, így beszálltam a játékba.
- Ugyan, akkor éppen kicsit rossz napom volt, te pedig voltál olyan figyelmes, hogy háríts egy lövést. - mondta kissé flegma hanglejtéssel, azonban a végén elkacagta magát.
- Ohh még jó, miszerint pajzsnak hasznos vagyok. - jegyeztem meg, de a továbbiakban már nem beszéltünk, hisz közeledtünk a célponthoz. A területet öt kilométerenként szemmel tartotta egy-egy őrszem, s jelentett nekem. Túlságosan nagy volt a csönd, már lassan beesteledett, ám a rakomány még az első őrszemet se érte el húsz kilométerre. Az út menti növényzet árnyékában lapulva csak vártunk, illetve egyre inkább kételkedtünk az informátorunk szavában.
- Itt orákulum. Látom a célpontot. Nemhiába késtek 1 db AT-PT is van velük, továbbá 2 db 2-M Saber, valamint 5 db felderítő motoros is, kik közül hárman a konvoj előtt 1km-rel haladnak. - jelentette az első őrszem, a hír hallatán már kiderült számomra, mi módon semmi sem megy tervszerűen.
- Rendben Orákulum megkaptuk a hírt. - szóltam vissza kissé késve.
- Ugyan semmi baj nem lesz...főleg amíg ilyen parancsnokunk van. - tette a kezét a hátamra Igezri, én persze nem ellenkeztem, hisz legalább valamennyi önbizalmat öntött belém. A motorosokat hagytuk elmenni, hisz amint tüzet nyitunk rájuk ők jelentik azt és a szállítmány biztos visszavonul. Az AT-PT először egy hatalmas kisülést keltő lövedékkel lebénítottuk, majd következett a rakéta. Álló helyzetben játszid könnyedséggel kilőtte a tüzérünk. Hatalmas robbanás követte a kilőtt töltet hangját, mely a lépegető fejének teljes felrobbanását eredményezte. A fémlábak a hatalmas súlytól megszabadulva pedig kidőltek oldalra. A két siklón tűz alá vette a 2-M Sabert. Én persze a helyzetet kihasználva rárepültem a szállítójárműre. Egy igen erős fémvágó lézerrel a fegyverszállító oldalát átvágtuk. Detonátort is használhattunk volna, csak féltünk akkor minden a levegőbe repül. Az izzó résen belépve meghökkentő dolog várt minket. Semmisem volt a járműben.
- Gyorsan kifelé a gépből! - kiáltottam el magam, ám túl későn. Az eget a TIE gépek jellegzetes sikító hangja töltötte be. A bombázásra alkalmas gépek protonjaikat lehajítva a saját konvojukat célozták, s azzal együtt minket. A hátirakétámmal minél gyorsabban a biztonságot jelentő dzsungel felé menekültem, azonban hatalmas lökéshullám repített tovább. Magamhoz térve, mindenhol csak lángnyelveket, roncsokat, továbbá a csapattársaim tetemeit láttam. Hirtelen ismerős páncélra lettem figyelmes. Odarohantam, s mellé térdeltem. A mandalori páncélon jó pár helyen égési nyomok tarkították, azonban nem ez volt a fő probléma. Óriási darab roncs temette a lábait maga alá. A sisakot levettem róla, s Igezrit láttam. Tudtam a sisak alapján, miként ő az, de egyszerűen nem akartam elhinni. Szájának sarkaiból bíborszínű vér patakzott kifelé.
- Látom téged... nem kellett megmenteni...Khm. - jegyezte meg mosolyt erőltetve arcára a leányzó. Egy könnycsepp csordult le szemem sarkából, majd összeszedve magam próbáltam a roncsot felfeszíteni.
- Segítsen valaki! Hall engem valaki?! Segítség! - kiáltottam hátha, valakivel együtt feltudjuk emelni a lányt leszögező roncsot. Még a hátamon lévő rakétával is próbáltam némi plusz erőt kicsikarni, azonban az a lökéshullámtól megsérült.
- Cshhhh semmi baj...semmi baj. Zhel hamarosan itt lesznek a rohamosztagosok. Tudom milyen nehéz, azonban megkérlek egy szívességre... ehhh oltsd ki életem. Nem akarok tovább szenvedni...Khm. - kért meg a segédem, nem tudtam ebbe beletörődni. Egyre nagyobb erőkifejtéssel kezdtem feszíteni a tárgyat.
- Kérlek Zhel...énnekem nincs hozzá elég erőm. - könyörgött Igezrit, aztán finoman a karomra tette kezét. A sugárpisztolyomat remegő kézzel előhúztam tokjából. Rátartottam a homlokára, s arcán mosoly jelent meg.
- Szeretlek...- szólalt meg a lány, s aztán a fegyver éles hangja csendet hozott a vidékre. Sok idő eltelt, a Mandalor felszabadult, mitöbb a Birodalom is elbukott. Azonban a sebek nem múltak el, miket a véres háborúban szereztem. Még mindig gyötör a bűntudat Igezrit halála miatt. Sokszor csuromvizesen ébredek fel könybe lábadt szemekkel. Most az Eshan bolygóra igyekszem, hátha ott szert teszek a békére.
Nem: Férfi
Faj: Ember/Mandaloriai
Kaszt: Katona
Született: YE 24
Elhalálozott:[/b] -
Frakció: Új Köztársaság
Belső jellemzés:
Olykor-olykor eléggé szentimentálisnak lehet mondani, igazi álmodozó vagyok, s gyakran szeretek visszaemlékezni a múltra. A régi szép idők gondolata számomra igencsak természetesnek mondható. Gyakran felidézem őket egy jó beszélgetés mellett, vagy hogyha valami nosztalgiát keltő tárgyra bukkanok. A múlt árnyéka számomra mindig feldereng. Leginkább a barátaim közelében szeretek elmerengeni, bár annyira nem sok van belőlük. Nem mintha gondom lenne az ismerkedéssel, csak nekem sok idő kell, hogy megbízhassak valakiben. Sokat jelent ugyanakkor nálam a rokonszenv és az ellenszenv, így ha valaki ellenszenves attól elzárkózok. A lelkem titkait is, valamint érzéseimet csakis azokkal osztom meg akik arra érdemesek. Sok időbe tel valakinek a bizalmamba férkőznie. Habár mondhatni jó pár haverra is szert tettem, ám őket nem engedem magamhoz olyan közel. Néha sokan ezért érzéketlennek, netán mogorvának hisznek. A legtöbb embernek, még ha nem is ismerősöm alapból szeretek segíteni. Azt viszont ki nem állhatom, ha valaki kihasználja nagylelkűségemet. A nőket teljesen egyenrangúnak tekintem a férfiakkal, ez pedig a mandaloriaknál teljesen természetes. Sokszor szeszélyes a természetem, amit kiismerni igen nagy feladat. Egyik pillanatról a másikra jó kedvemet, felválthatja a düh. Még egy negatív tulajdonságom a gőg. Gyakran gondolom magam tökéletesnek, mégis hogyha kérdik ezt tagadom, mindemellett szerénységgel leplezem azt. A saját elképzeléseimet eszerint kezelem, így ideáljaimmal senki sem szállhat szembe. Intuitív személyiségem miatt gyakran hagyatkozok megérzéseimre. Főként akkor, ha a tapasztalataim nem segítenek a bizonyos ügyekben. Megfontolt emberként, mindig szeretek a jól kitaposott úton haladni. Ambícióra hajlamos vagyok, mégse tudom elviselni a változásokat.
Külső jellemzés:
Körülbelül 185 cm a magasságom, ami igencsak átlagosnak mondható. A súlyom megközelítőleg 95 és 100 között ingázik. Ezért is kissé robosztus a testalkatom. Az emberek közt kreolbőrűnek számítok, azonban azon belül is a világosabb árnyalatúba lehetne csoportosítani. Arccsontom nem igazán markáns, így a fejem teljesen oválisnak hat. Az orromban piszének mondható, illetve az orrnyergemnél sincs semmi jelentős eltérés. A szemeim mogyoróbarna színt tükrözik vissza, ami a zöld és a barnaszínek keveredéséből jön létre. Néha sárgának is mondható bár, az függ a fényviszonyoktól. A látószervem mellett néhány szarkaláb is megmutatkozik, amely életkoromról árulkodik. Hajamat mindig rövidre vágatom, s hátra vagy oldalra fésülöm. Amúgy a frizurám barna színben pompázik. Általában borostás az arcom, nagyon ritkán szoktam arcszőrzetemet teljesen leborotválni. Egyetlen érdekesebb dolog az arcomon nem természetesen keletkezett, az pedig a szemhéjamnál lévő vágásnak a forradása. Az idegenek ezt veszik észre rajtam először, persze csak ha látják az arcomat. Ugyanis általában a mandaloriai páncélomat viselem, amely az igazság fekete színével lett megfestve.
Előtörténet:
Szavazás a jövőről
A világűr sötétjében, miközben minden oly zavartnak tűnt, egy új hatalom látszott felemelkedni. Hamarosan egész galaxisokat hódított meg hol puszta szóval, hol pedig véres háború révén. Senki sem volt biztonságban. Még a hatalmas Mandalort is elérte ez a fertőzés, melyet úgy hívtak Galaktikus Birodalom. Nem volt szokása ennek a véres múlttal rendelkező népnek behódolni, de azóta sok év eltelt. A lakosok túlságosan is elpuhultak, meg jó pár Köztársaságtól tanult bürokratikus marhaságban hittek. A mandalori klánok összegyűltek. Megannyi régmúltú családot láttam ott aznap, mint a Fett, a Skirata, az Ordo, a Bralor és még estig sorolhatnám őket. Mindegyikükön látszott a gondterheltség, hiszen számolni kellett azon következményekkel is, hogyha nem engedelmeskedünk a Birodalom úgy is erővel veszi el, ami a miénk.
- Nem engedhetünk ezeknek a férgeknek! Én nem fogom egy álnok kígyónak és az ő agyatlan katonáinak a adósa lenni! - szólalt fel a tőlem balra lévő veterán férfi. Megannyi lézer marta lyuk sorakozott a páncélján, bal vállvédőjén már a Balor feleségjelzés épphogy csak kivehető volt.
- Én is inkább független szeretnék lenni, azonban nem küzdhetünk egy egész galaxis ellen Zidrogg. Még addig kell velük tárgyalni, míg minden felajánlásuk áll. - jegyeztem meg egy fiatalabb férfi, ki sisakját a kezei közt szorongatta. Körülbelül húsz harminc év közöttinek tűnt. Arcán némi borosta volt, de talán anélkül még fiatalabbnak tudnám titulálni.
- És mi biztosítja, miszerint betartják a szavukat!? - érdeklődött valaki, ám őt nem vettem észre a tömegben.
- Inkább mutassuk meg nekik mire képes a Mandalor. Talán pár rendszer hírt szerezve bátorságunkról szintén fellázad! - adott hangot eszméinek apám is, bár ő jelentéktelen ősök sarja volt, mégis a mandaloriak között nincs előítélet. Az ő szava is ugyanannyit ért, mintha csak egy Fett szólalt volna fel.
- Na persze de az mennyi idő?! Talán mire valaki is észbe kap, s egy több rendszert összefoglaló lázadás megsemmisíti őket, addigra mindenkit lemészárolnak Mandaloron! A népünkről pedig csak egy mellékjegyzet említi meg, a letűnt korok barbárai közt. - emelte fel hangját Njiosuu Wook, mire fel elharapóztak a dolgok. A tömeg értelmetlen, sorrendet nem ismerő vitába kezdett.
- A mandalori eszme attól még élni fog!
- Ugye nem hiszitek, hogy ez a porfészek nekik annyit számít!?
- Talán menjen a Vynron család és tegye is le a Birodalmi esküt!
- Csendet! Eleget vitatkoztunk... inkább szavazzunk. - kiáltott fel egy tiszteletet parancsoló hang. A teremben lévő összes férfi és nő elhalkult azon nyomban.
- Ő ki apám? - érdeklődtem öregemtől, ki leguggolt az én szintemre.
- Ő itt fiam Kal Skirata. Ő is mint Jango Fett a klónok kiképzésében szerepelt. - ismertette őt számomra szülőapám.
- Én még csak annyit teszek hozzá uraim, hogy a Birodalommal való összes üzlet felesleges. Én ismertem Palpatinet. Manipulatív személy, ki nem csinál semmi átmeneti dolgot az életben. - gördültek le a nehéz szavak Kal nyelvéről, mialatt a szavazás folyt.
- Ugye nem hagyjuk, hogy ezé a zsarnoké legyen a bolygónk...ugye apám? - érdeklődtem a családfőmtől. Ő persze csak bizalom gerjesztő mosollyal reagált, mégis rögtön letűnt az arcáról minden boldogság, mikor az eredményt felolvasták. A föld kiadásáról döntöttek a Birodalom javára. Én is zavartan feküdtem aznap ágyba, hisz nem értettem semmit. Egész életemben a hazaszeretetről, na meg a kultúránk fontosságára tanítottak. Most pedig a klánok vezetői, a számomra eddig legbölcsebb, mitöbb bátrabb emberek engednek egy diktatórikus rendfenntartói eszme javára. Úgy véltem most a mi generációnkon van a sor, hogy megmutassuk a réginek a helyes utat.
Könyörtelen feladat
Apám halála óta lassan négy év telhetett el. Ő még az első ellenálláshoz csatlakozott a Halál Őrséghez, amely radikális nézetei miatt a Birodalom beérkezésével azonnal akcióba lendült. Még én se tudtam, miszerint a családfőmnek köze van a Halál Őrséghez. Sohasem szerette őket, de nem hagyta nyugodni a gondolat, miképp a bolygóját mások irányítsák. Én egy sokkal felkészültebb, amellett szervezettebb csoportnak a részévé váltam. Itthon csak Mandalori Védelmezőknek neveztük magunkat. Olyanok voltunk, mint valami gerilla osztag. Megpróbáltunk nem szemtől szembeni harcra törekedni. Inkább apróbb rajtaütésekkel bomlasztottuk a Birodalom pillérjeit. Azok a semmirekellők megérdemelték a bosszúszomjunkat. Rengeteg mandalorit hurcoltak el rabszolgának, s bányáinkat is kifosztották. Ezt nem lehetett tovább tétlenül tűrni. Sok olyan arcot látok mára csapatunkban, kik aznap a diktatúra mellett tették le a voksukat, azonban ez már nem számít. A csapatunk vezére Fenn Shysa, aki fiatal kora ellenére igazán bátor, valamint jó vezér.
- A csapatoknak itt kell lecsapni, ti elálljátok az utat elől és hátul két felfegyverzett siklóval. Addig a többiek megtámadják a konvoj közepén lévő fegyverszállítót. Rést üttök a páncélján, berepültök, s kihoztok mindent. Az akciót te vezeted Zhel. - mutatta be a tervet Shysa, mégis teljesen meglepődtem, mikor az akció vezetőjének engem jelölt ki.
- Na, de vezérem. Biztos készen állok ön szerint? - érdeklődtem kétségekkel arcomon, mivel nem tudtam leplezni érzelmeimet ilyen drámai helyzetekben.
- Ugyan haver... én bízok a képességeidben. - mondta el Shysa, aztán vállamra tette a kezét, s elballagott. Az embereket kiválasztottam a feladatra, aztán útra keltünk. Helyettesemnek Igezri Zookot választottam. A lánnyal már nem egyszer kisegítettük egymást a bajból. Persze érzéseket is tápláltam iránta, csakhogy őt már eljegyezték. Én pedig nem akartam megsérteni a kódexekben foglaltakat.
- Úgy látom ma is meg kell mentselek. Már megint elmerengtél, mint szoktál Zhel. - figyelmeztetett a segédem, de csak barátilag csipkelődött velem.
- Na és elfelejtetted, már mi volt a Csontok ösvényén? - kérdeztem vissza, így beszálltam a játékba.
- Ugyan, akkor éppen kicsit rossz napom volt, te pedig voltál olyan figyelmes, hogy háríts egy lövést. - mondta kissé flegma hanglejtéssel, azonban a végén elkacagta magát.
- Ohh még jó, miszerint pajzsnak hasznos vagyok. - jegyeztem meg, de a továbbiakban már nem beszéltünk, hisz közeledtünk a célponthoz. A területet öt kilométerenként szemmel tartotta egy-egy őrszem, s jelentett nekem. Túlságosan nagy volt a csönd, már lassan beesteledett, ám a rakomány még az első őrszemet se érte el húsz kilométerre. Az út menti növényzet árnyékában lapulva csak vártunk, illetve egyre inkább kételkedtünk az informátorunk szavában.
- Itt orákulum. Látom a célpontot. Nemhiába késtek 1 db AT-PT is van velük, továbbá 2 db 2-M Saber, valamint 5 db felderítő motoros is, kik közül hárman a konvoj előtt 1km-rel haladnak. - jelentette az első őrszem, a hír hallatán már kiderült számomra, mi módon semmi sem megy tervszerűen.
- Rendben Orákulum megkaptuk a hírt. - szóltam vissza kissé késve.
- Ugyan semmi baj nem lesz...főleg amíg ilyen parancsnokunk van. - tette a kezét a hátamra Igezri, én persze nem ellenkeztem, hisz legalább valamennyi önbizalmat öntött belém. A motorosokat hagytuk elmenni, hisz amint tüzet nyitunk rájuk ők jelentik azt és a szállítmány biztos visszavonul. Az AT-PT először egy hatalmas kisülést keltő lövedékkel lebénítottuk, majd következett a rakéta. Álló helyzetben játszid könnyedséggel kilőtte a tüzérünk. Hatalmas robbanás követte a kilőtt töltet hangját, mely a lépegető fejének teljes felrobbanását eredményezte. A fémlábak a hatalmas súlytól megszabadulva pedig kidőltek oldalra. A két siklón tűz alá vette a 2-M Sabert. Én persze a helyzetet kihasználva rárepültem a szállítójárműre. Egy igen erős fémvágó lézerrel a fegyverszállító oldalát átvágtuk. Detonátort is használhattunk volna, csak féltünk akkor minden a levegőbe repül. Az izzó résen belépve meghökkentő dolog várt minket. Semmisem volt a járműben.
- Gyorsan kifelé a gépből! - kiáltottam el magam, ám túl későn. Az eget a TIE gépek jellegzetes sikító hangja töltötte be. A bombázásra alkalmas gépek protonjaikat lehajítva a saját konvojukat célozták, s azzal együtt minket. A hátirakétámmal minél gyorsabban a biztonságot jelentő dzsungel felé menekültem, azonban hatalmas lökéshullám repített tovább. Magamhoz térve, mindenhol csak lángnyelveket, roncsokat, továbbá a csapattársaim tetemeit láttam. Hirtelen ismerős páncélra lettem figyelmes. Odarohantam, s mellé térdeltem. A mandalori páncélon jó pár helyen égési nyomok tarkították, azonban nem ez volt a fő probléma. Óriási darab roncs temette a lábait maga alá. A sisakot levettem róla, s Igezrit láttam. Tudtam a sisak alapján, miként ő az, de egyszerűen nem akartam elhinni. Szájának sarkaiból bíborszínű vér patakzott kifelé.
- Látom téged... nem kellett megmenteni...Khm. - jegyezte meg mosolyt erőltetve arcára a leányzó. Egy könnycsepp csordult le szemem sarkából, majd összeszedve magam próbáltam a roncsot felfeszíteni.
- Segítsen valaki! Hall engem valaki?! Segítség! - kiáltottam hátha, valakivel együtt feltudjuk emelni a lányt leszögező roncsot. Még a hátamon lévő rakétával is próbáltam némi plusz erőt kicsikarni, azonban az a lökéshullámtól megsérült.
- Cshhhh semmi baj...semmi baj. Zhel hamarosan itt lesznek a rohamosztagosok. Tudom milyen nehéz, azonban megkérlek egy szívességre... ehhh oltsd ki életem. Nem akarok tovább szenvedni...Khm. - kért meg a segédem, nem tudtam ebbe beletörődni. Egyre nagyobb erőkifejtéssel kezdtem feszíteni a tárgyat.
- Kérlek Zhel...énnekem nincs hozzá elég erőm. - könyörgött Igezrit, aztán finoman a karomra tette kezét. A sugárpisztolyomat remegő kézzel előhúztam tokjából. Rátartottam a homlokára, s arcán mosoly jelent meg.
- Szeretlek...- szólalt meg a lány, s aztán a fegyver éles hangja csendet hozott a vidékre. Sok idő eltelt, a Mandalor felszabadult, mitöbb a Birodalom is elbukott. Azonban a sebek nem múltak el, miket a véres háborúban szereztem. Még mindig gyötör a bűntudat Igezrit halála miatt. Sokszor csuromvizesen ébredek fel könybe lábadt szemekkel. Most az Eshan bolygóra igyekszem, hátha ott szert teszek a békére.
Zhel Enygh- 1. szint
- Hozzászólások száma : 2
Ebből IC üzenetek : 0
Csatlakozás ideje : 2016. Mar. 15.
Karakterlap
Kaszt:
Faj: ?
Tapasztalat:
(0/0)
Re: Zhel Enygh
Szia!
Elfogadom az előtörténetedet. Ide kattintva készítheted el az adatlapodat. A kezdeti pénzt majd az adatlap megléte után mondom meg, mivel az még változhat az előtörténetes előnyök által.
Northan
Elfogadom az előtörténetedet. Ide kattintva készítheted el az adatlapodat. A kezdeti pénzt majd az adatlap megléte után mondom meg, mivel az még változhat az előtörténetes előnyök által.
Northan
Star Wars FRPG - Az online fórumos szerepjáték :: Karakterek :: Előtörténetek :: Elfogadott előtörténetek
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|